Amikor sportoltam

Petrus, a legkisebbik lány felvételire készül, és mivel abban az iskolában ahova jelentkezni szeretne, nagyon fontos a testi erőnlét, ezért  a felvételi vizsgák között fizikai felmérő is van. A szintek teljesíthetőek ugyan, de eléggé keménynek tűnnek, ezért döntöttünk, a tegnapi nappal kezdetét vette a felkészülés. Kemény és igazságos vagyok, ha sportról van szó.
Tudom mi az a kemény edzés, nem egészen 20 éven át megtapasztalhattam. Délelőtt suli, délután rohanás az egyik edzésre után futás a másikra, este már nem kellett ringatni. A hétvégén vagy meccsem volt vagy versenyem, esetleg mind a kettő, de általában csak fősportágamra mentem el. Nagyon szerettem sportolni, soha nem éreztem tehernek vagy nyűgnek az edzéseket, még akkor sem, ha egy nehéz tréning után a zuhany alatt könnyeim is folytak, mert nem sikerült jól valamelyik dobásom vagy az "edzőbá" leteremtett, mert nem koncentráltam kellőképp.
Azt mondták, "te biztosan sokra viszed majd a sportban, tehetséges vagy és sok áldozatot hozol érte". Majdnem igazuk lett, de az élet közbeszólt, mert a családot már akkor sem lehetett sportolói fizetésből eltartani, egyre többet és többet kellett dolgoznom. Fáradt voltam és nem tudtam úgy készülni, ahogy egy versenyre elvárt, egy napon csak annyit mondtam:
- Lajos bácsi, én befejezem...
Az edzőm megértette, volt még egy próbálkozása ugyan, mikor a cuccaimat leadtam, de látta rajtam, hogy elszánt vagyok (és szomorú). Nem mondom, hogy megbántam, de kevés felemelőbb pillanat létezik egy sportot szerető ember számára, mint amikor feláll a dobogóra és neki szól a himnusz, miközben a rajongók éltetik.
Ezek a dolgok járnak a fejemben, amikor Petrát "trenírozom" és látom a szenvedő arcát, amikor az 1 perces gyakorlat végén az 1 kilogrammos súlyt az 56-dik másodpercben majdnem elejti. Ilyenkor keményen rászólok:
- Akkor jó, amikor már fáj, úgy hogy, csináld még!
Nem tudom, hogy sikerül-e neki majd a felmérője, de legalább sportol, és én emlékezem közben egy kicsit.

Leckét mond

- Nagy- Britannia és Észak-Amerika között milyen kapcsolat volt?
- Az óceán?
- Miért dobálták a teásládákat a vízbe az 1773-as bostoni teadélutánon?
- Hogy a vámosok ne tudjanak teázni?

Gyerekek

- Aranybulla?
- Az mi?
- Röviden, törvények...
- És miből van?
- Nem az a lényeg. Papírból...
- Jééé, azt hittem, aranyból...
(Pet)

- A "mennyet" hogyan írjuk?
- A menni igéről van szó?
- Igen.
- Azt, hogy "menni" hogyan írod?
- Jajj!
- Ugye nem ny-nyel írtad?
- De... hehe...
- Úristen!
(Pet)

- Moldova Euróbában van?
- Igen, Románia mellett.
- Nahát, ezt nem is gondoltam volna. Milyen sok ilyen ismeretlen ország van...
(Rachel)